Oiolosselôte - Genesis 16

Szárai Ábrámhoz adja Hágárt

"És Szárai, az Ábrám felesége nem szűle néki; de vala néki egy Égyiptomból való szolgálója, kinek neve Hágár vala. Monda azért Szárai Ábrámnak: Ímé az Úr bezárolta az én méhemet, hogy ne szűljek: kérlek, menj be az én szolgálómhoz, talán az által megépülök; és engede Ábrám a Szárai szavának."

(1Móz 16: 1, 2)

Nos, megfigyelhetjük, hogy mit tesz Ábrám és felesége; illetve mit tesz majd a Teremtő a korábbi jóslat beteljesítése érdekében. Szárai és Ábrám már nagyon vágynak gyermekre, és jóllehet, Ábrám mindennap megadja feleségének a tevékeny jóakaratot, Szárai a korábban említett okok miatt mégsem fogad a méhében. Ekkor – mivel a jóslatról már ő is tud – tevékenyen szeretne részt vállalni annak beteljesítése érdekében.

Tíz évvel korábban, amikor a fáraó elragadta őt, adott mellé egy fiatal egyiptomi szolgálólányt, Hágárt. Majd amikor helytelen tettét kiküszöbölendő, elbocsátotta magától, végleg neki adta a lányt, hogy élete végéig szolgája őt. Ez egy kedves gesztus volt tőle. Szárai el is fogadta, hisz a szolgálólány hűsége felől nem volt kétsége.

Most, hogy a Magasságos áldását és jóslatát ismerték, a szolgálólányon keresztül akartak utódhoz jutni. Ez abban a korban nem volt szokatlan – tulajdonképpen ma sem – csak másképp oldják meg. Ábrám sem tartja szokatlannak a dolgot, végül is a szolgáló a teljes életével az úrnőjét hívatott szolgálni, akár így is.

"Vevé tehát Szárai, Ábrám felesége az Égyiptombeli Hágárt, az ő szolgálóját, tíz esztendővel az után, hogy Ábrám a Kanaán földén letelepedék, és adá azt Ábrámnak az ő férjének feleségül."

(1Móz 16: 3)

Tehát Szárai Ábrámhoz adja feleségül a lányt. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a szolgáló ezzel teljes jogú feleség lett, s azt sem, hogy Ábrám két feleséget tart. Hágár csupán Szárai méhének jelképes meghosszabbítása, valójában csupán úrnőjét képviseli ebben a helyzetben. Valójában Ábrámnak csak Szárai a felesége. Ez a szituáció egészen más, mint majd később Jákób esetében lesz. Ott lényegesen bonyolultabb. Mégis a körülöttük élő emberek akár kétféle képen is érthetik – nem beszélve Hágárról, aki ettől még fel is fuvalkodik.

Hogyan mutatja ezt ki?

"És béméne Hágárhoz, és az fogada az ő méhében; ez, pedig amint látta, hogy terhes, nem vala becsülete az ő asszonyának ő előtte."

(1Móz 16: 4)

Íme egy vizsga-helyzet Hágár számára! Míg az úrnője korábban messzemenően meg volt elégedve vele (hisz ezért is, mert így dönteni), a próba hatására ez a kép, ez a bizodalom szertefoszlott. Amikor Hágár megtudta, hogy úrnője mire készül, (természetesen) rögtön arra a képtelen elhatározásra jutott, hogy ő most kiemelkedik a szolgasorból, s ha fiút ad Ábrámnak, akár még az úrnője helyére is felléphet. Ez egyértelműen bizonyítja, hogy az ő szolgálata nem volt olyan tiszta indítékú, és odaadó. Az első adandó alkalommal akár hátba is döfi úrnőjét. Másfelől persze ő is nő, s mint ilyen, dölyfös féltékenység is gyötörte úrnője szépsége miatt. Irigy volt rá. Így mikor annak magtalanságát tapasztalta, már jó ideje ő, maga javasolta úrnőjének a béranyaságot.

Most, hogy a Magasságostól ilyen jövőképet kaptak, Szárai úgy gondolta, ideje lesz elfogadni "hű szolgája" javaslatát. Ő még nem látott mögé. Hágár azonban okos volt; tudta, mit akar. Ahogy gömbölyödött a pocakja, úrnője ellen fordult. Folyamatosan – előbb apró dolgokkal, később látványosabbakkal – megalázta őt. Az asszony végül nem bírta tovább!

"Monda azért Szárai Ábrámnak: Bántódásom van miattad. Én adtam öledbe szolgálómat, és mivelhogy látja, hogy teherbe esett, nincsen előtte becsületem. Tegyen ítéletet az Úr én közöttem és te közötted. És monda Ábrám Szárainak: Ímé a te szolgálód kezedben van, azt tedd vele, amit jónak látsz. Nyomorgatja vala azért Szárai, és az elfuta ő előle."

(1Móz 16: 5, 6)

Szárai nem mert határozottan fellépni a szolga ellen, mert tudta, hogy férje gyermeke van a szíve alatt. Már nem tudja kezelni a helyzetet; nem olyan jó politikus, mint Ábrám. Férjéhez fordul segítségért, tanácsért, sőt azt kéri Ábrámtól, hogy a Magasságos ítéletét kérdezze meg a dolog felől. Ábrám számára nem okoz gondot a helyzet kezelése. Nem csak a környező népek közt forgolódik ügyesen, de a saját háznépét is jól igazgatja. Pontosan tudja, hogy Hágár csak egy szolga. Nincs olyan ok, amiért az jogosan szembefordulhatna úrnőjével; akár az élete árán is őt kell szolgálnia. Szárainak legfeljebb arra kell vigyáznia, hogy a méhében fejlődő gyermek egészségesen fejlődjön. Mellesleg Hágárnak is ez a legfontosabb kötelessége ebben a helyzetbe. Ha ez ellen tesz: ezzel a gyermek, Ábrám és Szárai gyermeke ellen tesz. Ha ellenszegül úrnőjének: meg kell érte büntetni.

Ábrám mindezt feltárja felesége előtt, s közli vele, hogy a saját szolgáját neki kell megfegyelmeznie, a fentiek figyelembe vételével. Szárai így is tesz. Innen kezdve a szolgáló nyomorúsága valójában a saját felfuvalkodottságának a következménye. Ok nélkül senki sem bántja őt.

Most viszont Hágáron a sor. Most már ő nem bírja tovább. Felfuvalkodottságában azt gondolja, hogy mivel ő a ház urának az ölébe ülhetett, sőt annak gyermekét hordja a szíve alatt, akkor neki már mindent szabad. Nyilvánvaló, hogy kiemelkedő helyzete miatt egyébként is kíméletes bánásmódban részesült, de attól még szolga maradt. Ő viszont ennél többet akart – mégpedig gyorsan. S ahogy Ábrám sem támogatta az ő lázadását, idővel durcásan és hisztizve elszaladt. Ezt végső kétségbeesésében tette, arra gondolva, hogy így majd megesik rajta urainak szíve, s jobban fognak bánni vele. Lényegében e tettével zsarolni próbálta őket. Így tetézte a bajt.

Mindeközben Ábrám már tud a másik lehetőségről is, vagyis, hogy a Magasságos az ő feleségét is alkalmassá tudja tenni gyermek befogadására. Valójában csupán felesége megnyugtatására fogadta ölébe annak szolgálóját.

Az elfutott Hágár visszatér; Ismáel születése

"És találá őt az Úrnak angyala egy forrásnál a pusztában, annál a forrásnál, a mely a Súrba menő úton van. És monda: Hágár, Szárai szolgálója! Honnan jössz és hová mégy? És az monda: Az én asszonyomnak, Szárainak színe elől futok én. Akkor monda néki az Úr angyala: Térj meg a te asszonyodhoz, és alázd meg magad az ő kezei alatt."

(1Móz 16: 7- 9)

Ahogy magára marad; gondolataiban magába mélyed. Felfedezi, hogy tulajdonképpen nincs miért elfutna, hisz ő maga, a felfuvalkodottsága okozta a galibát. Az úrnője egyáltalán nem bánt vele rosszul, csupán igyekezett megfékezni őt. A szíve, és a lelkiismerete kitisztul, és így meghallja az angyali szót. Magában ura Istenéhez fohászkodik útbaigazításért. Így feltárul előtte, hogy mit kell tennie: vissza kell térnie, és fel kell hagynia korábbi9 felfuvalkodott törekvéseivel. Hisz ő csak egy szolga! Hogy is képzelhette, hogy egy ilyen bölcs ember majd fölemeli őt, és a felesége helyére ülteti. Így is lényegesen jobb sorsa van a többi szolgáéhoz képest. Mit akarhat még többet? Mások még ezt sem érhetik el. Miután ilyen szépen kitisztul a szíve, egyéb dolgokat is meg tud hallani az angyal szavaiból.

"És monda néki az Úrnak angyala: Felettébb megsokasítom a te magodat, hogy sokasága miatt megszámlálható se legyen. És monda néki az Úrnak angyala: Ímé te terhes vagy, és szűlsz fiat; és nevezd nevét Ismáelnek, mivelhogy meghallá Isten a te nyomorúságodat. Az, pedig vadtermészetű ember lesz: az ő keze mindenek ellen, és mindenek keze ő ellene; és minden ő atyjafiának ellenébe üti fel sátorát."

(1Móz 16: 10- 12)

Ugye, hogy a tiszta szív mi mindent képes meghallani! Hágár korábban úgy nevelkedett, hogy az Egyiptom-béli isteneket imádta. Azok örökös harcban, feszültségben álltak egymással. Ábrám Istene viszont egyedi, fenséges, az eredeti Teremtő, és a békesség Istene. Ő rá koncentrálni, s Vele beszélgetni a szívünkben mennyivel másabb, mint ordítozni, kántálni a Nap, a Hold és más égitestek istenségeivel. Ráadásul az egyiptomi istenekkel csak a saját templomukban, és megfelelő áldozatok, rituálék folyamán át lehetséges, és érdemes fenntartania kapcsolatot; addig a Teremtővel bárhol, bármikor beszélni lehet: csak a szívet kell kitisztítani a bűnös vágyaktól, és szólítani kell Őt. Korábban a felfuvalkodottságomtól nem láttam Őt – gondolta. És most mennyi mindent feltárt. Hiába, mégis csak abban a kegyben van része, hogy a Teremtő szolgájának szülhet gyermeket. És nem is akármilyet!

"És nevezé Hágár az Úrnak nevét, a ki ő vele szólott vala: Te vagy a látomás Istene. Mert monda: Avagy nem e helyen láttam a látomás után? Annakokáért nevezé azt a forrást Lakhai Rói forrásának; ott van Kádes és Béred között."

(1Móz 16: 13, 14)

Megszereti Hágár ezt az Istent. Nevet is ad neki: Látomás Istene, vagy az ő nyelvén: Lakhai Ró. Hogy helyben is megőrizze ezt a nevet, elnevezi róla a forrást, amely mellet megtelepedett.

"És fiat szűle Hágár Ábrámnak, és nevezé Ábrám az ő fiának nevét, a kit Hágár szűl vala néki, Ismáelnek. Ábrám, pedig nyolczvanhat esztendős vala, a mikor Hágár Ismáelt szűlé Ábrámnak."

(1Móz 16: 15, 16)

Visszatérvén Hágár az ő uraihoz, megtisztul szívvel és felvilágosult elmével már tudta, mi a kötelessége úrnőjével, Száraival szemben. Továbbra is hű szolgálója, majd gyermekének szerető anyja lesz.

Ez a szülés valójában úgy szokott lezajlani, hogy az úrnő ölébe ül a szülő szolga, s annak ágyékára bocsátja le a méhéből előbújó magzatot. Így jog szerint a magzat az úrnőé. A továbbiakban azonban a szolgáló neveli, s azt is nevezi anyjának a gyermek, s nem annak úrnőjét. Atyjának viszont teljes jogú fia (nem úgy, mintha egy ágyastól született volna!), mindaddig, míg atyja másként nem dönt felőle. Itt a továbbiakban maga az Isten fog másként dönteni – Ő ugyanis tudja, hogy valójában ezt csak Szárai megnyugtatása végett engedte. Az igazi gyermek a szerető házaspár, az igazi család, az Ő eredeti elrendezésének gyümölcse lesz.